Az ötlet megfogant

Csütörtökön olvastam erről az egész Kazinczy őrületről, pénteken átgondoltam a realitását, hogy tulajdonképpen részese is lehetnék ennek a rövid távon. Délutan ez döntéssé alakult, este bepakoltam. Szombat 5 körül indultam Kabalasrol Füzérre, a Kazinczy 20 rajt helyszínére.

Hangulat

Épp hogy megérkeztem, már éreztem azt a különleges, szerintem fesztivál hangulatot. Emberek földön alszanak, néhányan téblábolnak és néhányan sorban állnak a rajtoltatáshoz. Ez amúgy egy ilyen pajtaszerű épületben volt a földön pihegő sporttársak között. Megkaptam az itinert, rögzítették az indulás időpontját és go.

Pálya és a túra

Nagyon tetszett a táj. Általában nekem az első bálozós dolgok tetszeni szoktak. Nem volt elviselhetetlen sár, de azért örültem, hogy a SpeedCross-ban jöttem. A 4.-5. km körül utolértem egy szintén futó csoportot, és az első ellenőrző pontig velük haladtam. Mivel ők az 50 km-re jöttek, az első ellenőrző pontnál elvátlunk, csakúgy, mint az útvonalaink. Utána egy erdős, kicsit emelkedős rész következett a Szlovák határig. Onnan fel a Nagy Milic nevű ellenőrző pontra. Na itt jött csak igazán jól a SpeedCross, de imába foglalva majd később lesz a neve. Jó meredek kaptató, nem SpeedCross-ban nem is tudom hogy jutottam volna fel.

A 2. ellenőrző ponton épp durmolt a pontőr. Sajna muszáj volt felébreszteni, de tök kedves volt. Nagyon feelinges pont volt. Sátor, konzervek, kekszek, Sokol rádióból Kossuth rádió szólt.

A következő etapról, a Tolvaj hegyről már hallottam legendakat, na most most meg is tapasztaltam. Nekünk lefelé kellett megtenni. Meredek, szó se róla. De a cipő és a sí tudásom nagyon hasznosnak bizonyult. 2szer csusziztam el nem vészesen, amúgy azon gondolkodtam, milyen lehet ez felfelé? A célban megtudtam, hogy lefelé a nehezebb. Hát nem tudom, jó volt ez így lefelé. A Tolvaj hegy után közvetlen volt egy ellenőrző pont, ahol még nem volt ott a pecsét, de a pontőr srác mondta- szerintem a szervező egyik fia lehetett - hogy no stressz, mire beérek ő ott lesz a célban és igazolja, hogy jártam itt. És így is lett. Innen már csak a Füzér vára ellenőrző pont. Előtte még volt egy frissítő állomás. Minden pont és frissítő állomás meglepően jól felszerelt volt, néhol tényleg terülj terülj asztalkám kínálattal. A várhoz érve pont egy turista csoport is jött. Ott hüledeztek a verseny távokon, nyilván nem az én 20km-emen. A pontőr kérdezte nem megyek be a várba? Á, inkább a célba mennék. Már tényleg ott voltam a kertek alatt - amúgy szó szerint ott vitt be Füzérre az út.

Cél

Beolvasás, 3h, oklevél, kitűző, de a HANGULAT. Az volt az egészben a legmagávalragadóbb. Egyre több a terepes arc ismerős is, a verseny után ott bandáztunk, nagyon kircsi volt.

Összefoglalva

A pálya végig szalagozva volt. Vittem azért a kis GPS segítségem, de ha odafigyeltem volna, szalagokkal is végig lehetett volna menni. A vége 21,3 km és 966m szint. Csak 1,5km elkavarás... Figyelmetlenség, helyismeret hiány, így már nem is vészes ez az elkavarás.

Igazi futó idő volt, nem túl meleg, nem túl hideg, borongós, kicsit szeles. 

Nagyon jó választás volt a SpeedCross a meredek emelkedők és lejtők miatt, jól kapaszkodott ismét. 

Meglepően kevés-, kb. 1 l vizet ittam (nyilván nem volt hőség, szóval a meglepö egy kicsit túlzó), 1 gélt nyomtam és az egyik ponton 3 cikk paradicsomot.

A segítők mindenhol jó fejek, segítőkészek, családias hangulatot teremtenek, lazák, és legfőképp EGYÉNISÉGEK!

Hirtelen felindulásból elkövetett túra volt ez, jó volt belekóstolni a Kazinczy hangulatába! De a hosszú távosok (nekem már az 50 km is az) teljesítménye, WOW!

Megközelítés

Elővárosi vasúttal mentem Solymár vasút állomásra Aquincumtól. Séta a "rajtba" (~2km).

Rajt

A rajtot egy-, az Apáczai Csere János Művelődési Ház ablákba felragasztott QR kód szimbolizálta. Azt kellett beolvasni, majd egy előzetes regisztrációnál kapott 5 számjegyű kódot beírva indulhatott a menet.

1. Ellenőrző pont

A Rókás körön tesztelt módszer ment itt is. Egyik kézben telefon a GPSes térképpel. Ez alapján simán megtaláltam a pontot. A pálya nagyrészt árnyékban egy erdős részen vezetett a patakparton. Nagyon szép volt és hűs! Az egész pálya legtechnikasabb része a Remete hegyről levezető út volt. Köves, kapaszkodós, de azért vészesnek nem titulalnam. Az első pont egyértelműen beazonosíthatóan Remeteszőlősben volt az Örkény telefonfülke mellett. QR kód befenykepez, kód beír majd mentem tovább. Volt ott egy kút, abból még ittam, aztán irány a Nagy Kopasz hegy.

2. Ellenőrző pont

15,8 km-nèl volt a második ellenőrző pont. Biztos így is volt, csak én 18,5 km-re emlékeztem. 19km-nel kezdett gyanús lenni a történet. Elő is vettem a fényképes itinert az ellenőrző pontokkal és láss csodát, elrobogtam valóban mellette. Na, ekkora bénát... Olyan büszke voltam magamra az első pont után. Simán meglett, simán beolvastam. Gondoltam ez mennyivel egyszerűbb mint a Rókás, ráadásul már csak 2 pont van. De csak sikerült ebből a 2-ből már az elsőt benèznem. Viszont ez is egy nagyon szép szakasz volt, a Nagy-Kopasz kilátóval, az erdei részekkel. Nem is idegeskedtem, úgy voltam vele, hogy majd a Strava alapján bemutatom a teljesítést.

3. Ellenőrző pont

Nagy-Szenas. Vártam már, mert sok futó sporttárs sokat fut itt, tesz fel róla képeket és mindig nagyon tetszett, kíváncsi voltam milyen élőben. Nagyon szép volt. Az a kilátás, az a panoráma! Megérte várni a pillanatot! Aztán számolgattam megint a km-eket meg az ellenőrző pontok egybeesésèt és már megint nem jött ki a matek. Számításaim szerint már megint túlmentem rajta. Erre egyszer csak feltűnő lesz egy asztal és a padok, hogy ez olyan mintha... A képen is ilyen lenne. Megsasoltam hát az asztal lábát és tényleg ott volt a QR kód! Beolvas, továbbmegy, öröm :-)

Cél

A GPS segítségével berepültem a célba! Jól követhető, egyértelmű útvonal volt. Illetve az is jó volt, hogy emlékeztem, hogy itt már végig a zöld jelzést kell követni és magabiztosságot adott, hogy végig láttam is. Azt hittem ez a rész már főképp házak között fog vezetni, de kellemesen csalódtam, hogy egy nagy részben erdős szakasz volt. A célban beolvastam a QR kódot, megkaptam a sikeres teljesítésről az üzenetet és - pár szót váltva az épp készülődő indulóval - mentem a Mandula Kávézóba az éremért. Ott bemutattam a Strava rajzot és megkaptam az érmet. Kérdezte az eladó, hogy szeretnék-e fotót? Szerettem. Később még a főszervező is felhívott, hogy küldjem el neki a Stravat, hogy tudjon kalkulálni egy 2. pontos érkezési időt. Nagyon kedves volt, elfogadta tehát ő is szó nélkül a teljesítést a Strava alapján.

Időjárás, terep

Mivel 6:03-kor rajtoltam, még kiváló idő volt. Se nem hideg, se nem meleg. Később, mikor még már elkezdett volna beütni a hőség, - főleg az arnyekmentes részeken - már be is értem. Jó volt az idő, így jó volt a terep is. Nem volt dagonya, szuperül futható volt a talaj.

Cuccok

Készültem rá hogy meleg lesz, ezért a szokásos bringás felsőre most nem vettem még egy pólót is. Szóval, BTwin bringás felső, Asics terepcipő, Kalenji hosszú futónadrág, Lidl-ös kompressziós zokni, Nike simléder, Kalenji futóhátizsák benne 2 L vízzel, amiből meglepő módon még maradt is. (Ok, egy helyen ittam kútból az első ponton.) 2 gélt is benyakaltam, kellett az enerdzsi, mikor már elkezdtem botladozni.

Jó kis élmény volt. Ebben a nyári hőséges időszakban a versenyeket nem is nézegetem, de az ősziekkel már elkezdtem szemezni.

Érkezés

3:00 ébredés Kabalás. 3:55 indulás Budakalász.

Körre kész

A Rókás kör alkalmazás, amivel a pontok érintésèt tudom igazolni, nagyon nehezen állt össze. Végül az segített, hogy nem a saját telepítésű Samsung böngészőt használtam, hanem a Google Chrome-ot. Megjelent a Rajt gomb, megnyomtam és Go.

Felszereltség

Technikai bennszülött, így jellemeznèm a felszereleseimet. Egyik kézben telefon, amin a Track-et néztem. Másik kézben (vagy hátsó zsebben) telefon, amin igazoltam a pont érintéseket. Ment a 2 kezes bènázás olykor olykor... Asics terepcipőt választottam, mert volt a távon aszfalt, nem akartam a Salomont gyepálni. Bringás BTwin felső, Kalenji hosszú ujjú futófelső, Kalenji futógatya, fejkendő, 2l-es Kalenji futózsák, 2 PowerBar gél.

Pontok, haladás

1. Kopasz domb

Már az első pontig sikerült rommá vizeznem a cipőm, nadrágom térdig, mert a susnyáson keresztül vitt az út. Könnyű volt megtalálni az első pontot, de onnan rossz irányba indultam el. Vissza kellett volna mászni egy agyagos sáros szakaszon. Megpróbáltam, de úgy csúsztam vissza mintha jégen kellene felmászni. Akkor kerülés.

2. Sicambria romjai

Ez bent egy erdős részen volt. Nagyon tetszett ez a vadregényes rész. Könnyű volt megtalálni, de a GPS pontot már itt alig találtam a beolvasáshoz.

3. Ezüst Kevély

Ide egy meredek, de jól járható, nem technikás út vitt fel. A pontot és a jelet is talán itt találtam meg a legkönnyebben.

4. Majdán Nyereg

Itt sok single track utacska vitt. Tetszett ez a szakasz.

5. Köves Bérc

Na itt kezdődtek a problémák. Ezt a pontot nem tudtam hogy erintettem-e vagy sem. Beszéltem a versenyszervezővel is telefonon. Mondtam hogy nincs meg a pont és Strava alapján majd megmutatom hogy jártam ott. Mondta ok. Nagyon rendes volt. És türelmes. Innentől kezdve vagy 3szor hívtam a nyűgjeim miatt.

6. Templomföldek és a többi

Sajnos már ezt a pontot sem találtam. Innentől kezdve nem is érdekeltek a pontok. Néha frissítettem a böngészőt, hátha... De nem... A szervező írta jóvá a pont érintéseket, jogos bünti idővel. El is kavartam párszor. Fáradtság is biztos bejatszott. Nyígás jelei jelentkeztek, pedig oly' gyönyörű helyeken voltam. Pl. a Róka Hegy. Tényleg a wow kategória. De nem tudtam úgy élvezni, pláne hogy ott is kerembókáztam egy rendeset. Viszont hajtott, hogy még beérhetek szintidőn belül.

Rajt-cèl

Visszatértem a kiinduló pontra. Hívtam a szervezőt. Mondta addig frissitsek a telón, amíg ki nem írja a sikeres teljesítést. Sikerült. Utána mentem hót sárosan, dzsuvásan a Városházára az érmemért, aminek nagyon örülök. Ha nem bènázok annyit a telefonokkal... De összességében örülök a teljesítésének. Elterveztem, véghezvittem.

Előzmények

Maraton után 2 héttel, de lesz ami lesz. Megyek szokásos módon, ahogy bírok, nem meghalva.

Utazás

Szurdokpüspökiben volt a rajt. Nyíregyházáról ez uszkve 2 órás út. Egy nagyon kedves nyíregyházi futotarssal mentünk nyugiban, még egy kávé is belefért.

Rajt-cèl terület

Egy iskola adta az esemény központját. A rajtszám felvétel igen gyors volt. Utána még volt idő szöszmötölni. Rajtszám feltűzès, futózsák felaplikálás ès társai. A legjobban - mint ötlet - a kihelyezett felfújható medence tetszett. Aztán elképzeli az ember, hogy az első oké hogy csobban egyet. De aztán... Cèlfürdőből cèlfertő...

Pálya

Mivel a héten nem volt eső, csontszáraz volt a pálya. Ki volt ugyan végig szalagozva, de észnél kellett lenni. Kb. az első lehetőségnél, ahol el lehetett kavarni, majdnem sikerült is. Mentem egy srác után, és szerencsére a szemem sarkából megláttam egy szalagot, ami mellett épp úgy húztunk el, mint a vadliba, pedig egy balost kellett volna vágni. Szóltam a srácnak is hogy zurück. De innentől legalább nagyon figyelmesen mentem, lestem a szalagokat rendesen.

Időjárás

A célban mèg rendesen fáztam. 8-10 C° körül lehetett. Aztán nem. De nem volt vészes, ám folyamatosan emelkedett a hőmérséklet. Váltakozva volt árnyékos illetve napos rész, nem volt zavaróan- vagy tikkasztóan nagy hőség. Mire beértünk 20-22C° lehetett.

Frissítés

3 l víz, 2 gèl, 1 MagnaShot. Kellett mind. Folyamatosan vittem be, nem vártam meg, hogy baj legyen. A vízzel is úgy volt a matek, hogy 2lityivel indultam a zsákomban. A matrakeresztesi frissítőponton rátöltöttek még 1 litert. Itt csak azért álltam meg, mert javasolták tőlem jóval tapasztaltabb futók, hogy akkor is töltessek vizet a Muzsla előtt, ha úgy érzem még van vizem. Be is jött a tipp, mert mind a 3 liter elfogyott a célig.

Felszerelés

Salomon speedcross 4 cipő (nagyon lehet vele menni, remekül kapaszkodik!), Compressport kompressziós szár, Kalenji kompressziós hosszú futónadrág, TheNorthFace technikai póló, Kalenji futóhátizsák (2l-es víztartállyal).

Verseny - 27,6 km ~1200 m szint

A rajtba az első egyharmadba álltunk be. Nagyon előre azért nem... Az elején nekem nem szokott menni, meg kell találni az üzemi hőfokot. Most nem szállt el a pulzusom, mint a Bükki Kilátásokon. Iszogattam folyamatosan. Kezdtem felvenni a ritmust. Kezdtem előzgetni a sporttársakat. A matrakeresztesi frissítőpontra 4.kènt èrtem, amit persze nem tudtam. Egy dolog volt gyanús, amiből sejtettem, hogy közel vagyok az élmezőnyhöz, hogy felkiabáltak a ponttól a hegy irányába, hogy "nyomjad Anita, ne görcsölj be"!. Csak sejtettem, hogy ez Orosz Anita (válogatott terepfutó) lehet. Mikor megláttam hátulról, nem hittem a szememnek, hogy akkor ez tényleg ő volt. Valami nem volt vele oké. Normál esetben nem megyek el így mellette. (Később kiderült elesett, vérző lábbal és karral ért célba).

Kezdődött tehát a Muzsla. Az a sokhuplis. A terepfutók egyik mumusa. De mivel számítottam rá, hogy több teteje lesz, de a fő tető majd 20.3km-nèl jön, csak mentem, mentem, nem bedőlve, a 17km környékén kezdődő előjáték-csúcsoknak. A Muzsla tetejéről a lefelé vezető utat nagyon csíptem. Kis kanyargós ösvény, lehetett jól haladni, a nehezén már túl, baba! Olyan 23km körül láttam meg egy párost magam előtt. Aztán azt érzékeltem, hogy egyre közeledek hozzájuk. Kb. 25km-nèl a sok lefelé menet után jött egy rövid, de kaptatós rész, ami már így a verseny vége felé igen jól esik... Sem! A páros férfi tagja már ezelőtt az emelkedő előtt elengedett, a lányt ezen az emelkedőn értem utol. Az emelkedő után jött egy széles, nem túl meredek, egyáltalán nem technikás lejtős szakasz, be a célig. Kivettem a fülest a fülemből, nem hallottam lépteket magam mögött és vitt a lendület, egyenesen a célba. Mikor befordultam a célegyenesbe, akkor hallottam meg, hogy "Èrkezik a második hölgy". Ott tudtam meg hanyadik vagyok. Annyira megörültem, fülig mosoly, repülő léptek és 2:51:45-tel beértem 2. helyen. Döbbenet.

Resume

4 tavaszi verseny 3., 4. ,1. , majd 2. hely. El sem hiszem. Es most pihi. Nem vagyok egyelőre benevezve sehova. Edzegetès lesz, de nem szeretném túltolni, főleg nem fizikálisan.

Before...

Csütörtök

Beállt a derekam ÁGYAZÁS közben. Csak egy rossz mozdulat. Crazy. Most komolyan így sérülök meg a maraton előtt?

Péntek

Állva dolgoztam, építettem magasitót az asztalomra, arra jött a Laptop. Meg sokat tornáztam, nyújtottam. Egy kollégám javasolta, bejött!

Szombat

Munkámból adódóan előfordulhatnak éjszakai riasztások, jobb esetben termelés kiesés miatt. Szombat éjszaka 1:40 és 3:40 között kis műszak átszervezés bejátszott.

Rajtcsomag

Az átvételt már szombaton meg lehetett ejteni. Mivel a távolabbi versenyek esetén nem kockázatok, lemegyek hamarabb a tett helyszínére, így a rajtcsomi felvétel sem okozott gondot. A hév állomással szembeni Laguna Panzióban aludtam. A célnak megfelelt. Csendes, közel az eseményhez, tiszta.

Reggelem

Reggel köd volt. Ja, hogy folyópart... Lehet nem is baj. A hőség várjon csak. Reggelire zabot ettem 2 kis tálkával. Bekevertem a frissítő undormányaimat: pektinital, C vitamin, instant kávé, magnézium, só, kalcium. Eddig mindig bevállt.

Felszerelésem

Asics GT 1000-4-ben futottam, mint az eddigi összes maratonomat. Most sem okozott csalódást. Volt rajtam egy Lidl-ben vásárolt kompressziós zokni, Kalenji kompressziós hosszú futónadrág, Btwin bringás felső, melynek zsebeiben voltak a frissítőim, egy TheNorthFace technikai póló. Pont jó volt minden így. 

Rajt

Nagyon szimpi volt, hogy az első maratonistákat (és feleseket is) név szerint szólították a rajtba.

A verseny

Az élmezőny elég szellős volt szerencsére. Lehetett saját tempót menni gond nélkül. Ezért (is) szeretem ezeket a kisebb versenyeket. Hüvös időben indultunk, ami egyre melegedett. A táv 2. felén azért nyáron tikkadás lett volna a nuku árnyékos, töltéses szakaszokon. De most frissítéssel elviselhető volt. Apropó frissítés. Minden terv szerint volt ütemezve, és működött is:

14 km - keverék

19 km - magna shock

24 km - keverék

29 km - L karnitin

34 km - keverék

Plusz volt egy félliteres víz nálam, azt kortyolgattam.

A szokásos taktikát követtem. Ráálltam egy tempóra és azt tartottam. Se több, se kevesebb. Egyenletes tempóban haladtam tehát és a 21km-es frissítőnél mondták, hogy én vagyok az első nő. Egy fordítónál láttam a 2. hölgykollégát, a 3.-at nem is. De azzal foglalkoztam, hogy haladjak. Bár ezzel a tudattal azért bevallom jó volt. 30 km után már nem a jóleső érzésekről szól a történet, de közben nekem ilyenkor már ott van a fejemben, hogy közel a cél! A célba nagyon jó érzés befutni egy maraton után. Teljesíteni egy maratont, az sosem csak úgy jön! Ez, pedig hogy elsőként értem célba. Felemelő volt!

Verseny után

Megtanultam már. Nyújtás, nyújtás, nyújtás! Nem akarom elkiabálni, de remélem most megúszom utósérülés nélkül! Átölözés, ZABa ;-) És díjátadó. Jó volt a dobogó legfelső fokán állni. Az átadó elött megható volt látni azokat, akik az első maratonjukat teljesítették. Többen sírva értek célba.

Ezután irány Horány helyett Nyíregyháza! Felkészülés a 2 hét múlva esedékes Muzsla Trail-re. Izgi időszak ez!

Az Asics Phoenix9-et 2018 november végén kezdtem el használni a futópados edzéseken. Kíváncsi voltam, hogy bírja, különösen az orr része. Ennek a 9-es szériának az orr részén nincs egy plusz erősítés, mint az eddigi verziókon. 3 hónap intenzív - hétvégék kivételével - napi 9-10 km-nyi használat után kijelenthetem, hogy az orr-rész átment a vizsgán.

Nem lyukadt ki. Kényelmes maga a cipő is. A talp részén nem is látható kopás (ok csak futópadon volt használva!).

Egy dologgal nem vagyok megelégedve a cipővel kapcsolatban. A jobbos pár külső sarok részén kezd "kiszopósodni" (üzemi szleng ;-) ) belül a vászon. Zavarni nem zavar futás közben, de a cipő a széthullás útjára lépett?!

Mivel most egy darabig nem (vagy csak ritkán) lesz használatban (beköszöntött a kinti futóidőszak már hajnalban is) erre a kérdésre csak később kapok valószínűleg választ. Addig nyúzom a többit.

Érkezés

Mivel olyan futócimbikkel mentem, akinek korán reggel volt a rajtjuk, lementünk ismét egy nappal hamarabb, már pénteken. Remek kis szállást sikerült foglalni, KisKoma apartman volt a neve. Egy régi ház fullosan felújítva. 2 szoba plusz nappali konyha. Elértünk négyen kényelmesen. Este bementünk Eger vacsorázni egy nagyobb futótársasággal a Macok nevű helyre a vár lábához. Imádom az ilyen összejöveteleket. Tök jó fej emberek, jó kis futós sztorik, gasztronómiai.

Rajtok - reggeli készülődés

Reggel szépen "fokozatosan" éledeztünk. Mindenki készülődött, de a társaság rutinját mutatta, hogy senkinél nem volt semmi para faktor vagy kapkodás. A Hard-osoknak (65 km, ~2300szint) 7:30kor volt a rajt. Mivel négyünk közül rajtam kívül mindenki ezen indult, ehhez igazítottunk mindent. Kimentem velük a rajthoz, aztán az én 10 órási rajtomig nyugodtan készültem. Zab reggeli, rajtszám felvétel, átöltözős csomag leadás, bandázgatás.

Sprint táv - 14.2 km 660 szint

10 órakor a versenyszervező intelmei után (nagyon adta! Pl.: már most mondom, ha beértek még lesz egy tókör, csak az "anyukázások" elkerülése végett) indultunk. Na nekem olyan nagy hévvel sikerült mindezt abszolválnom, hogy a pulzusom huss elszabadult. Előztek is rendesen. Jó nyilván meredek is volt egyből az eleje. Mikor felértünk egy elfogadhatóan nem annyira meredek részre, ittam, ittam, ittam és rendbe is tett ez így mindent. Elkezdtem felvenni a saját tempót és visszaelőzgetni. Jól ment, olyannyira, hogy a Síkfőkútban lévő ellenőrzési ponttól (~7km, féltáv) senkit nem láttam már előttem a táv végig. Tartottam a tempóm, a vége felé, hogy bírjam a végét, olyan emelkedőkbe is belesétáltam, amit amúgy futnék normál esetben, de tudtam hogy az utolsó 3 km lefelé csapatós, és gondoltam ott még jól jöhetnek a combjaim, nem kéne őket kinyírnom addig. A szintrajzot jól átnéztem, tudtam, hogy melyik km-ek lesznek emelkedősek, melyek lefelé csapatósak, ez fontos volt, hogy be tudjam osztani az erőt. A hátizsákos víz volt nálam, szerintem 5-6 decit tuti beszlopáltam. Az is számít mostmár, hogy jól mennek viszonylag a lefelék. Mióta terepfutó cipőben futok (Salomon Speedcross 4) jobban merem engedni magam, mert érzem, hogy a cipő jól kapaszkodik. 

Körülmények

Az időjárás remek volt. Kicsit hüvi volt reggel, de aztán néha ki is sütött a nap, így vészesnek nem nevezném. Egy hosszú és egy rövid aláöltöző volt a hosszú ujjú futófelsőm alatt, aminek az ujját néha fel is húztam. A mi szakaszunkon nem volt már se hó, se jég (FunRun-on és Hard-osoknak igen, ők szegények szívtak is emiatt). Sár sem volt lényegében, ideálisak voltak a talaj-terep viszonyok. Az útvonal végig egyértelműen ki volt szalagozva, aki figyelt, nem lehetett eltévedni. Plusz azért azt megnéztem,hogy milyen turistajelzéseken ment a verseny útvonala, így mikor ezeket a jeleket láttam, az duplán megnyugtató volt. Eredmény 1:21:30-as idővel 4.-ként értem célba, mely eredménnyel nagyon elégedett vagyok. A dobogón 3 válogatott Terepfutó kollegina végzett, ők profik, nagyon jól mentek.

Jó kis verseny volt, kihajtottam magam, főleg annak tudatában, hogy ez csak 14km... Most majd hosszabb távok jönnek, na oda más beosztással kell érkeznem. Addig is.... Készülés ;-)

Szekszárd

Nyíregyházához képest mondhatni nem itt van... Így péntek munka után indult a móka. Budapesten felvettem az egyetemi szobatársamat (á la hangulatfelelős (is)) és gurultunk is Szekszárdra a méltán híres Málnás Macska apartmanba. Ez a szállás illetve az a vendéglátás ami fogadott bennünket mindent vitt. Például felajánlotta a házigazda, hogy maradjunk ingyen még egy éjszakát, ismerjük meg jobban Szekszárdot. Csúcs! (Nem tudtunk maradni :-( )

Bodri

A Bodri Trailnek a névadó Bodri Pincészet adott otthont. De még milyet! Wow. Gyönyörű maga a pincészet, a környezet is lélegzetelállító. Itt versenyezni... Alig vártam a rajtot.

A verseny - S táv - 15.4 km, 426 m szint

Időjárás, talajviszonyok

Az ideálistól is ideálisabb időt fogtunk ki! Sütött a nap. Fújt ugyan a szél, de a dombok között, az erdei részeken egyáltalán nem volt zavaró. Mínusz pár fok volt, de a napsütésben meg a szintemelkedéses részeken nem igazán fáztam. Lettek volna saras részek, viszont azok meg kellően meg voltak ahhoz fagyva, hogy ne csússzanak vagy cuppogjanak.

Felszerelés

Vittem mindent "a Kocsi elbírja" címszóval. Mint a málhás... De inkább így, minthogy valami hiányozzon. Csúszásgátló lánc hiába fagy volt (de jég nuku) nem kellett, 63 aláöltözetből elég volt 3. Vittem magammal a 2 db 2 dl-es kulacskámat vízzel feltöltve. Salomon speedcross 4 cipellő volt rajtam (nagyon jól fogta- és melegen tartotta a lábamat, plusz nulla megcsúszás!).

Rajt-cél és ami közte történt

A rajtban szokásos inkább elől, de nem nyomakodósan elől voltam. Indulásnál előzgettem, éreztem hogy jól esik a menet. Az első emelkedő is futva ment, igaz ez egy ilyen betonvályus rész volt, olyan mint a Tokaji aszfalt Tarcaltól. Szóval nem kellett annyira a láb elé nézni. Szépen pörögtek a kilométerek. 8-9 km körül már nagyon fogytak az emberek előlem. 10km környékén belátható távolságra volt egy lány futó sporttárs. Pont egy frissítőpont mellett mentünk el, Ő sem állt meg, én sem. Jött egy jó kis belesétálós emelkedőn rész, ott gyakorlatilag utolértem. Nagyon aranyos volt, elkezdtünk dumálni, együtt haladtunk kb. 1 km erejéig. Aztán éreztem, hogy nekem menne gyorsabban, Ő pedig mondta, hogy hajrá. Amikor még előttem volt, a lefeléken jobban ment, gondoltam a lefelé részen majd utolér. Volt egy ilyen mondata, hogy az első kettő már úgyis nagyon elől van, ebből gondoltam, hogy akkor most a dobogó (és egy nagyon vagány sapka) a tét. Jól éreztem magam, miután elhagytam a lányt, ment a futás még a felefé részeken is. Lefelé pedig mertem magam engedi, bíztam a cipőben, éreztem, hogy nagyon jól kapaszkodik. Nem néztem hátra csak iszkoltam, vitt a lendület, főleg hogy az utolsó kb. 3 km már lefelé volt. A célba akkora hévvel érkeztem, hogy szó szerint a rendező nyakába borulva álltam meg.

Eredmény

Tényleg 3. lettem. Az eredmény hirdetés 15h-kor volt, addig átölözőset, ebédelőset, kávégatósat játszottunk, az egyetemi szobatársam  pedig megspékelte ezt egy kis fröccsözgetéssel. Jó érzés volt felállni a dobogóra, holott mindig hangsúlyozom, hogy nekem nem az idő vagy a helyezés számít, de azért örömmel tölt el, hogy amit beleteszek ebbe az imádott hobbimba, abból kérés nélkül vissza is kapok. Ilyen háttér támogatással persze könnyű! Szuper Család, Barátok, Emberek vesznek körül, és ez az együtt töltött idő a fontos!

15km

5:45 - indulás Kabalás city-ből Bükkszentkeresztre. Miskolctól vakon voltam, igy a Waze-re bíztam magam. Ő meg bizhatott bennem, mert olyan úton vitt be Bükkszentkeresztre, hogy egyből megvolt a bemelegítés is... Lefőttem. 1 nyomsávos, kanyargós, tiszta havas, jó kis lejtős-emelkedős. Imàdkoztam, hogy ne jöjjenek szembe... Nem jöttek. Parkolót pikk-pakk talaltam egy szánkópálya mellett. A rajt a Privát panzióban volt. Nagyon kis Családias hangulat fogadta a túrázókat/futókat. Előneveztem, így már kaptam is a szükséges teszt/túra pontigazoló lapot. Itt összefutottam egy nyíregyházi Spartan-os sráccal és a Spartan csapatával. Megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e hozzajuk, es igent-t mondtak. Annyi, hogy ők egy video forgatással nyitottak egy sajat szervezesu verseny promo filmjehez.

4 ellenörző pont

12en indultunk, 4en egyutt haladtunk vegig. Hollosteto - buszmegallo - 1. busz Bodzas réti elagazas - bringa pikto észak Lófő puszta ? - hány km egy adott telepules IV. Bela emlékmű - hány soros a felirata

313m szint

Végig remekül futható havas, de már kitaposott úton futottunk. Nem voltak benne durva szintemelkedesek, inkabb hosszan elnyulo felfelek. Nagyin szep volt a téli erdő, kidőlt fàk tiszta verregényes volt, nagyon élveztem.

 -1 C

Se nem fáztam se nem volt melegem, jól belőttem a hacukát.

Jó kis januári móka volt!

Amikor először csábított el egy futóbarátom terep versenyre (Szimpla élmény 2017), azt mondtam utána, hogy „soha többé”! Ááá, de azóta megtanulta az ember, hogy a „soha nem mond, hogy soha” mondásnak van azért talán alapja. 

Egyre jobban kezd érdekelni a terepfutás. Sokat olvasok ezzel kapcsolatban. Érdekelnek a terepfutók. Lenyűgöznek az eredményeik. Nagyon különleges a terepversenyek hangulata, kicsit olyan rock&roll-osabb, alterebb, mint az utcai futásé. Gyönyörű helyeken futnak a terepes kollégák.  Tetszik ám ez a miliő.

Aztán, hogy ez csak kezdeti fellángolás, majd múló hóbort vagy futási repertoárbővítés, azaz az utcai versenyek megtűzdelése 1-1 terepversennyel, az majd kiforrja magát. Mindenesetre lépéseket is tettem e-felé az új irányzat felé:

Új terepcipő beszerzés (Salomon SpeedCross4) – pipa

Csúszásgátló (szerintem) hólánc beszerzés (Veriga Run Track)  - pipa

A meglévő terepcipőm igazán cudar körülményekre nem volt alkalmas, bár 2 versenyen, 1 túrán és jó pár Tokaj felfutáson jó szolgálatot tett (Asics Kanaku), de ha volt lehetősége rá, hamar beázott. Nem úgy tartotta a lábamat, ahogy a terep megkívánta és a tapadási képességei is hagytak néminemű kívánnivalót maguk után.

Tervben van januárban egy bükki túra, ami futva is teljesíthető. Be vagyok nevezve a Bodri Trail szerényke kis „S” távjára, ami szerintem télen, tapasztalatlanul számomra elég lesz.  És ráadásként – ha már így belejött az ember a nevezgetésekbe – a Bükki Kilátások Sprint távjára is elküldtem a nevezési díjat…

Akkor kellene szintes, terepes edzéseket beütemezni? Erősen ajánlott ;-)