Szekszárd

Nyíregyházához képest mondhatni nem itt van... Így péntek munka után indult a móka. Budapesten felvettem az egyetemi szobatársamat (á la hangulatfelelős (is)) és gurultunk is Szekszárdra a méltán híres Málnás Macska apartmanba. Ez a szállás illetve az a vendéglátás ami fogadott bennünket mindent vitt. Például felajánlotta a házigazda, hogy maradjunk ingyen még egy éjszakát, ismerjük meg jobban Szekszárdot. Csúcs! (Nem tudtunk maradni :-( )

Bodri

A Bodri Trailnek a névadó Bodri Pincészet adott otthont. De még milyet! Wow. Gyönyörű maga a pincészet, a környezet is lélegzetelállító. Itt versenyezni... Alig vártam a rajtot.

A verseny - S táv - 15.4 km, 426 m szint

Időjárás, talajviszonyok

Az ideálistól is ideálisabb időt fogtunk ki! Sütött a nap. Fújt ugyan a szél, de a dombok között, az erdei részeken egyáltalán nem volt zavaró. Mínusz pár fok volt, de a napsütésben meg a szintemelkedéses részeken nem igazán fáztam. Lettek volna saras részek, viszont azok meg kellően meg voltak ahhoz fagyva, hogy ne csússzanak vagy cuppogjanak.

Felszerelés

Vittem mindent "a Kocsi elbírja" címszóval. Mint a málhás... De inkább így, minthogy valami hiányozzon. Csúszásgátló lánc hiába fagy volt (de jég nuku) nem kellett, 63 aláöltözetből elég volt 3. Vittem magammal a 2 db 2 dl-es kulacskámat vízzel feltöltve. Salomon speedcross 4 cipellő volt rajtam (nagyon jól fogta- és melegen tartotta a lábamat, plusz nulla megcsúszás!).

Rajt-cél és ami közte történt

A rajtban szokásos inkább elől, de nem nyomakodósan elől voltam. Indulásnál előzgettem, éreztem hogy jól esik a menet. Az első emelkedő is futva ment, igaz ez egy ilyen betonvályus rész volt, olyan mint a Tokaji aszfalt Tarcaltól. Szóval nem kellett annyira a láb elé nézni. Szépen pörögtek a kilométerek. 8-9 km körül már nagyon fogytak az emberek előlem. 10km környékén belátható távolságra volt egy lány futó sporttárs. Pont egy frissítőpont mellett mentünk el, Ő sem állt meg, én sem. Jött egy jó kis belesétálós emelkedőn rész, ott gyakorlatilag utolértem. Nagyon aranyos volt, elkezdtünk dumálni, együtt haladtunk kb. 1 km erejéig. Aztán éreztem, hogy nekem menne gyorsabban, Ő pedig mondta, hogy hajrá. Amikor még előttem volt, a lefeléken jobban ment, gondoltam a lefelé részen majd utolér. Volt egy ilyen mondata, hogy az első kettő már úgyis nagyon elől van, ebből gondoltam, hogy akkor most a dobogó (és egy nagyon vagány sapka) a tét. Jól éreztem magam, miután elhagytam a lányt, ment a futás még a felefé részeken is. Lefelé pedig mertem magam engedi, bíztam a cipőben, éreztem, hogy nagyon jól kapaszkodik. Nem néztem hátra csak iszkoltam, vitt a lendület, főleg hogy az utolsó kb. 3 km már lefelé volt. A célba akkora hévvel érkeztem, hogy szó szerint a rendező nyakába borulva álltam meg.

Eredmény

Tényleg 3. lettem. Az eredmény hirdetés 15h-kor volt, addig átölözőset, ebédelőset, kávégatósat játszottunk, az egyetemi szobatársam  pedig megspékelte ezt egy kis fröccsözgetéssel. Jó érzés volt felállni a dobogóra, holott mindig hangsúlyozom, hogy nekem nem az idő vagy a helyezés számít, de azért örömmel tölt el, hogy amit beleteszek ebbe az imádott hobbimba, abból kérés nélkül vissza is kapok. Ilyen háttér támogatással persze könnyű! Szuper Család, Barátok, Emberek vesznek körül, és ez az együtt töltött idő a fontos!