Az ötlet megfogant

Csütörtökön olvastam erről az egész Kazinczy őrületről, pénteken átgondoltam a realitását, hogy tulajdonképpen részese is lehetnék ennek a rövid távon. Délutan ez döntéssé alakult, este bepakoltam. Szombat 5 körül indultam Kabalasrol Füzérre, a Kazinczy 20 rajt helyszínére.

Hangulat

Épp hogy megérkeztem, már éreztem azt a különleges, szerintem fesztivál hangulatot. Emberek földön alszanak, néhányan téblábolnak és néhányan sorban állnak a rajtoltatáshoz. Ez amúgy egy ilyen pajtaszerű épületben volt a földön pihegő sporttársak között. Megkaptam az itinert, rögzítették az indulás időpontját és go.

Pálya és a túra

Nagyon tetszett a táj. Általában nekem az első bálozós dolgok tetszeni szoktak. Nem volt elviselhetetlen sár, de azért örültem, hogy a SpeedCross-ban jöttem. A 4.-5. km körül utolértem egy szintén futó csoportot, és az első ellenőrző pontig velük haladtam. Mivel ők az 50 km-re jöttek, az első ellenőrző pontnál elvátlunk, csakúgy, mint az útvonalaink. Utána egy erdős, kicsit emelkedős rész következett a Szlovák határig. Onnan fel a Nagy Milic nevű ellenőrző pontra. Na itt jött csak igazán jól a SpeedCross, de imába foglalva majd később lesz a neve. Jó meredek kaptató, nem SpeedCross-ban nem is tudom hogy jutottam volna fel.

A 2. ellenőrző ponton épp durmolt a pontőr. Sajna muszáj volt felébreszteni, de tök kedves volt. Nagyon feelinges pont volt. Sátor, konzervek, kekszek, Sokol rádióból Kossuth rádió szólt.

A következő etapról, a Tolvaj hegyről már hallottam legendakat, na most most meg is tapasztaltam. Nekünk lefelé kellett megtenni. Meredek, szó se róla. De a cipő és a sí tudásom nagyon hasznosnak bizonyult. 2szer csusziztam el nem vészesen, amúgy azon gondolkodtam, milyen lehet ez felfelé? A célban megtudtam, hogy lefelé a nehezebb. Hát nem tudom, jó volt ez így lefelé. A Tolvaj hegy után közvetlen volt egy ellenőrző pont, ahol még nem volt ott a pecsét, de a pontőr srác mondta- szerintem a szervező egyik fia lehetett - hogy no stressz, mire beérek ő ott lesz a célban és igazolja, hogy jártam itt. És így is lett. Innen már csak a Füzér vára ellenőrző pont. Előtte még volt egy frissítő állomás. Minden pont és frissítő állomás meglepően jól felszerelt volt, néhol tényleg terülj terülj asztalkám kínálattal. A várhoz érve pont egy turista csoport is jött. Ott hüledeztek a verseny távokon, nyilván nem az én 20km-emen. A pontőr kérdezte nem megyek be a várba? Á, inkább a célba mennék. Már tényleg ott voltam a kertek alatt - amúgy szó szerint ott vitt be Füzérre az út.

Cél

Beolvasás, 3h, oklevél, kitűző, de a HANGULAT. Az volt az egészben a legmagávalragadóbb. Egyre több a terepes arc ismerős is, a verseny után ott bandáztunk, nagyon kircsi volt.

Összefoglalva

A pálya végig szalagozva volt. Vittem azért a kis GPS segítségem, de ha odafigyeltem volna, szalagokkal is végig lehetett volna menni. A vége 21,3 km és 966m szint. Csak 1,5km elkavarás... Figyelmetlenség, helyismeret hiány, így már nem is vészes ez az elkavarás.

Igazi futó idő volt, nem túl meleg, nem túl hideg, borongós, kicsit szeles. 

Nagyon jó választás volt a SpeedCross a meredek emelkedők és lejtők miatt, jól kapaszkodott ismét. 

Meglepően kevés-, kb. 1 l vizet ittam (nyilván nem volt hőség, szóval a meglepö egy kicsit túlzó), 1 gélt nyomtam és az egyik ponton 3 cikk paradicsomot.

A segítők mindenhol jó fejek, segítőkészek, családias hangulatot teremtenek, lazák, és legfőképp EGYÉNISÉGEK!

Hirtelen felindulásból elkövetett túra volt ez, jó volt belekóstolni a Kazinczy hangulatába! De a hosszú távosok (nekem már az 50 km is az) teljesítménye, WOW!