Vásárlás dátuma 2018.06.30.
Az Aldi szórólapból értesültem ennek a terméknek a létezéséről. Az Aldi jó, de valljuk be nem egy sportszaküzlet. Ezért  általában nem is veszek itt futócuccokat (bezzeg zabot...). De meglátva ennek a terméknek az árát, ágya-bugya, 1 próbát megér alapon megvettem. 2 pár sportszár 1999 ft-ert. (Kalenji egy pár 4000 ft, amit most nyúzok edzéseken). Csütörtöktől volt akciós a sportszár, ezért már azon is csodálkoztam, hogy még egyáltalán volt a vásárlásom napján (szombati a nap). És volt. Ráadásul több is még. Igaz, csak S/M méret, de nekem az ok.
Vasárnap kora hajnali 10k-ra vettem fel először. Ami már első tapintásra érzékelhető volt, hogy azért jóval finomabb/vékonyabb anyagból van mint amit most használok. Felvétele könnyű volt, nem túl szoros vagy szűk. Elég jól is tart. Végig futás alatt is jól tartott, jól szellőzött, nem nyomott/szorított sehol. Nem éreztem, hogy más szár van rajtam, mint amihez szokva vagyok. A futás után a levètele is egyszerű volt. Edzéshez tökéletes lesz. Kérdés már csak a tartóssága, de arról csak később tudok nyilatkozni.

Amúgy mindig kompressziós szárban/zokniban futok. Az egyben kompressziós zokni azért nem szerencsés (ezért csak néhány párat tartok és főképp versenyeken használom), mert ha kilyukadni a zokni orra, kuka az egész, pedig a szár része még lehet jó lenne. Így ha  különálló szárat használok, a zoknikat lehet cserélhetni, mert az bizony hamar elhasznalodik a sok lótás-futásban.

4 hét múlva Salzburg félmaraton a lá terep. Ami ugyebár nem az én "terepem"... De azért mindent megteszek és becsülettel felkèszülök. Ami a pikanteriajat adja mindig azért az ilyen terep versenyeknek, hogy elég baró síkon lakom � Ahhoz, hogy egy pici hegy feeling legyen, a 30km-re lévő tokaji hegyet lehet felkeresni és azon fel-le szaladgálni. Na most ezt májusban már egyszer sikerült kivitelezni, Salzburg-ig még vagy 2szer jó lenne behúzni �️ Egyébként a májusi felkészülési ütememmel és motiváltsagommal elégedett vagyok. És azzal is, hogy már érzem (mert sajna-bajna érzem...) mikor kell pihinapot beiktatom:

Most a 3 napos hosszú hétvégén sikerült minden nap 20k-t összefutkoraszni, szóval a km-nel az én szintemen ok vagyok. Viszont itt a környéken karistoltam, tehát ha összejött +100 méret szint az már �volt. Salzburgra elég turiszt szemlélettel készülök azért. Nagyon várom egyrészt, még sohasenem voltam ott, nagyon érdekel, annyi szépet és jót hallottam arról a városról. Másrészt terepverseny lévén be kell tudnom, hogy jócskán lesz benne sétafika... (BTW ezért nem igazán vagyok oda a terepversenyekert, vagy futok, vagy kirandulok, ez meg a 2 elegye...). De azért az Alpok lábánál sétálgatni... �

Addig is... Lóti-futi, no sérülés, és meg is leszek �

Indulás

Csütörtök reggel fél 9kor indultunk Salzburgba lö Kabalasrol. Belus Tomival mentünk az Ő autójával, tök rendes volt értem jött és indult a mandula Salzburgba � Sima volt az utunk, se egy dugó, se egy baleset. A szállásom máshol volt mint a Tomiè. Kidobott Salzburgban, ő ment tovább a haverjahoz, aki még fél órányi autóútra volt. A szállásom egy kis panzió volt igazi osztrák haz, muskátli, Kistemplom, rendezettsèg, nagyon rendben volt!

-1 nap

Péntek reggel persze elmentem egy 10k-s körre. Egyrészt érdekelt nagyon a város és amit aznap reggel láttam, hát az �. Futás után reggeli a hotelben. Ettem teljes kiőrlésű kifli valamit, amit még jó hogy most ettem, mert tudtam, hogy liszteset ma már többet tuti nem (arrivederci pasta pomodorro, mint verseny előtti feltöltés...). Úgy puffadtam tőle �. Na reggeli után go minden város legfőbb nevezetességèhez, a stadionhoz �️. RedBullSarzburg, körbe plexi volt így be lehetett látni, jól kitalálták �Délután meg volt beszélve hogy talizunk a rajtcsomag felvételnèl. Pikk pakk megoldottuk, aztán kávé aztán go home vízszint pihi. Na sikerült összehozni >43000 lépésszamot... Hulla voltam. Gratula magamnak. Viszont ez megint egy jó lecke, verseny előtt többet ilyet neee... Még most ugye belefért de egy maraton előtt ez durva lett volna.

Salzburg Mozart � félmaraton

Szombat reggel 2 magyar futó sporttárs csajjal mentem a Shuttle buszhoz, ami Salzburg főterètöl indult és elvitt minket Koppl-ba, a félmaraton rajtjahoz. Tomi rajtja a 103 km-en már hajnal 5kor megvolt, Ő mar akkor órák óta tolta � A Shuttle busznál találkoztunk azokkal a srácokkal, akikkel korábban Strava-n már felvettük a kapcsolatot. Együtt bandaztunk a buszon és a rajtnál is. Aztán rajt előtti 30 perces sorban állás a női toalett elött... � Verseny elötti szokásos programpont. De eldumaltunk a csajokkal, úgyhogy elment gyorsan az idő. Mehettünk is egyből rajtolni szinte. Osztrák szervezés szóval pontban 10:00kor �

A rajt után egyből viszonylag egy hosszabb betonos szakasszal kezdődött a menet. Viszont felfelé, úgyhogy azért a pulzusom kereste a testemmel az összhangot. Úgy elment az eleje a mezőnynek, nem bírtam velük menni egyáltalán. Viszont ahogy az lenni szokott by me, 5km után kezdett minden beállni a helyes kerékvágásba. Folyamatosan ittam/kortyolgattam (reggelire azért elbaltáztam, hogy ettem kukoricapelyhet is a zab mellé, azt pont nem kellett volna a só -amit amúgy kerülök- most próbált utat törni magának. Tiszta sós volt mindenem, meg joooo szomjas is lettem aaa mindig a megszokott reggelit kell tolni, alap �). Mivel ez már a kemény MÁSODIK terepversenyem volt, már volt némi nemű viszonyítási alapom. Azt az első esetben nagyon nehezen emésztettem, hogy bizony bele kell néha gyalogolni a témába. Most már ezt elengedtem, sőt, mikor láttam, hogy az előttem lévő, jóval rutinosabbaknak tűnő futók is már gyalogoltak, akkor én Nyíregyháza sikvidèkèről mit vagánykodjak?� => ⛔ Miután ez a hatalmas taktika kikristalyosodott, kezdtem rájönni, hogy egész jól haladok felfelé � Mèg előzgettem is. Na de aztán "le'ről fe', fe'ről le" tényleg, jött a le �Asics GT1000 cipőben (már én is tudom, hogy a T nem a trail-t jelöli a megnevezésben), 183 cm magassággal, rutintalan mozgásomat bio-selfi-botommal (karjaim) korrigálni probalva megkezdődött a verseny vicces része. Vicces annak, aki látta a Pókember-lány (ilyen van? �) mozgásomat. Én nem röhögtem, koncentráltam mint állat, hogy állva maradjak. Csúszott a cipőm a köveken, szerencsétlenkedtem a gyökerek átlépéskor, sorra előztek vissza a kollégák. Aztan megint jött egy fel rész, megint visszaelőztem pár futikát. És akkor ezt játszottuk a célig. Volt egy lengyel csaj, tök aranyos volt, a célba odajött, és ő is mondta, hogy ebben a cipőben egy vicc volt a futasom. Mutatta az ő SpeedCross-szat, na azzal tényleg lehet lefelé hasitani. Szinte stoplis. Az út nagyon szép helyeken vitt. Az erdők, a hegyek majd a város azzal mesès panoramaval gyönyörű volt �

2 frissítő pont volt a 21km-en, de én egyszer sem álltam meg, volt nálam minden. Meg hát 21 km... De azért jó, hogy volt nálam minden. Nevezetesen víz, a zsákomban full tele, szerintem közel másfél lityi le is csúszott. Meg a belgrádi maratonon bevállt az "Anya-fèle" sűrű pektin lötyi. Van benne enerdzsi, és mivel lötyi, hamar hasznosítja a szervezet. Szilárd táplálékot amúgy sem tudok bevinni futás közben. Azért a 2. majd a 3. emelkedő után is belekortyoltam ebbe a pektin cuccba, nehogy elfogyjak a végére. � Frissítések után (és itt értsd a vízből való kortyolgatásokat is) erőre kaptam. A pálya vége felé már több olyan szakasz volt, ahonnan lépcsők vezettek le vagy fel. A "le"-nèl ez kifejezetten jól jött, könnyebb volt kapkodni a lábamat, mert a lépcsőn nem csúszkált. Felefele a lepcsőzès hát az ugyanolyan fèszkesfene mint lépcső nélkül �

A jelölés az úton végig jó volt (ha még én sem tévedtem el, az már valami), de mikor már a városban voltunk, azért jól jött, hogy volt már helyismeret, mert vagy a jelölést nem erőltették már túl ezen a szakaszon, vagy a turisztok miatt az útvonalat biztosító emberkèket elég nehéz volt kiszúrni. De a cél tudtam hol van, úgyhogy nagy gáz nem volt. A befutonál egy finisher-es szalagot is kifeszítettek és azon lehetett átfutni. Sőt, egyből készítettek a célba érkezőkről fényképét, és azt a befutó éremmel együtt át lehetett venni. Hatalmas ötlet! Ami az eredményt illeti. Mivel terep verseny volt, (meg amúgy is de itt még annyira sem...), nem voltak elvárások. Vagyis de, beérni egyben a célba (1 esés, 1 kiszakadt futogatya pont belefér). Ehhez képest nagyon elégedett vagyok az eredménnyel (meg ahhoz képest hogy mennyit edzettem hegyen...)! 2:31 és 6. helyezés a női mezőnyben (60 nevezőből, 58 cèlbaèrkezőből). Verseny után zuhi a szálláson. Majd a magyar csajok indultak vissza Budapestre, de előtte tök rendesek voltak, kitettek a városban, mert én meg innentől vártam Tomit. Ő is célba ért, nem kis nehézségek (a lá gyomor) és kitartás árán! De hát ő profi, megcsinálta, teljesítette a 103 km-tol (crazy bitch �). Utana hessz, hosszan, kényelmesen, bandázósan (Stravas Bali, Tomi, részben Muhari Gabi). Jo ez a terepfutás, csak kár hogy nem bírom. � De azok a helyszínek, azok az emberek, az a feeling, ami egy ilyen versenyen van, az aaa nagyon frankó, imádom!

Na de előre a következő bevetésre. Felkészül Garda tó, sík maraton, október. Addig is ��

Miért pont Belgrád maraton? Mert közel van, könnyen megközelíthető a lá infrastruktúra, megfizethető, még nem jártam ott. Vonattal mentünk Budapestről a röpke 8,5 órás út jó társaságban hamar eltelt. Az út alatt bőven volt időnk feltérképezni a másnapi maratoni pályát, a frissítő pontok helyzetèt. Kedves futotarsammal Pifuval, és barátnőjevel vágtunk neki az útnak. 

Maratont Pifu és én futottunk. Miután megérkeztünk Belgradba a szállás elfoglalása után egyből mentünk a versenyközpontba felvenni a rajtcsomagunkat. Nagyon jó helyen volt a szállásunk, mind a rajthoz, mind a versenyközponthoz olyan közel, hogy gyalog tudtunk mindenhová közlekedni, különösebb erőfeszítés vagy fáradtság nélkül. (Ami egy maraton előtt nem árt). A versenyközpontban hamar fel tudtuk venni a rajtcsomagunkat. A maraton standjánál nem állt senki ellentétben a több standos félmaratonosokeval. Miután felvettük a rajtcsomagunkat én visszamentem a szallasra vacsorázni (zab, mint utolsó vacsora, na jó mint mindig �) és pihenni égbe tett lábbal. Mindent kikészítettem másnapra, bekevertem a "mixemet" (2 kis kulacsba gránátalma lè, só, kalcium, mg, kávé, C vitamin) és már csak aludni kellett. Nyugodt voltam, simán el tudtam aludni és jól is aludtam. � 

Reggel csak bele kellett mindenebbe ugranom, kiskulacsomat a biciklis felsőbe hátra betettem és sétáltunk a rajthoz. Szinte már rutinból ment ez a rituálè, de mivel egy maraton az maraton, aprólékosan átgondoltan hogy minden megvan-e , de tudtam hogy igen. A rajtnál vártunk vagy 3/4 órát, de én ilyenkor szeretem nézni a többi futót, megnyugtat, szóval eltelt az idő. 

Eljötta rajt pillanata, Pifuval sok szerencsét kivantunk egymásnak és indulás. Hiába viszonylag előre sikerült beállni a rajtnál, nem elég előre. Az első 2 km a kerulgetesrol, helyezkedésről szólt. Viszont utána fel tudtam venni a saját tempomat (èrtsd, rá se néztem az órámra, mindig erzesbol megyek, amennyit bírok, annak függvényében, amennyi mèg hátra van). 12km-ig kb. minden rendben ment. Nagyon megnyugtatott, hogy flakonban adták a vizet, így el lehetett vinni, magamra lehetett önteni a maradékot, mert a következő frissítő ponton tudtam, hogy lesz utánpótlás. 12 km-nel jött egy híd, nagy, a Száván átívelő, ezért fel kellett rá futni. Pulzusomat meg is dobta és ebben a melegben nem esett jól. A hídon komolyzenet játszó zenekar némi nemű lelki segítséget azért jelentett, de az egy nehéz rész volt szamomra. Előzetesen úgy terveztem, hogy majd csak 20 km körül frissítek a kis saját mixembol, de már 16 km körül éreztem, hogy kell. Onnantól folyamatosan kortyolgattam a mixemet, a vizet, locsolták a fejem, viszont éreztem hogy jól vagyok és jól haladok a nagy meleg ellenére is. 20 km körül utolertem egy nőt akit látványosan 2 pasi kísért. Mikor megelőztem őket, vmit egyeztettek, de hagytak elmenni. 2-3 km múlva vissza is előztek, akkor meg én nem akartam a vállalt tempomtol eltérni, mert sok volt hátra. Jól döntöttem, mert 30 km körül megint megelőztem őket, és akkor már nem is tudtak újra megelőzni. 30 km-nel betoltam a jó előre betervezett L-karnitin ampullam. 36km-ig úgy mentem, hogy szinte repültek a km-ek. 36-tol azért már kezdődött a matek, meg az önamitas. 6 km az már csak 2x3 km, az már csak kb. egy Tesco Kabalas... Innentől nagyon kellett koncentrálnom minden mozdulatokat, és hogy tartani tudjam a tempom. Se több se kevesebb csak ebben a tempóban a célig úgy, hogy az utolsó 2km emelkedik. 38 km körül aztán megint utolértem egy nőt kísérővel, 39 km körül megegyet. De csak a tempomat akartam tartani. Gyorsítani semmiképp sem. Hátra nézni sem akartam, gondoltam, (meg a bringás közvetítésekbol tudom, hogy az rossz omen) ha akkor nem bírtak sebességet váltani, mikor lehagytam őket, nem 40km-nél az emelkedőn fognak visszajönni rám. Az emelkedőre, - mivel szamitottam, és rosszabbak képzeltem el, - viszonylag könnyen felmentem. "Na, a nehezén már túl vagyok " gondoltam. Tudtam hogy nagyon közel a cél. Befordultam a célegyenesbe. Megláttam egy kék kaput. Aaa gondoltam ott a cél �. És NEM ��. Még jött vagy 2 kapu... Nyomtam ahogy bírtam, tiszta darabos volt a mozgások, hát nem mosolyogva futottam be. Sőt, most először éreztem egy pici hányingert, amin szerencsére hamar túl tettem magam. Lattam az időm az órán, 3:30:17. Tudtam, hogy ebben a melegben mindent megtettem , úgyhogy összességében elégedett voltam. Felvettem a befutó csomagot, ittam, nyújtottam.

Ittam, ittam, ittam majd vártam Pifut. Ő is szerencsésen befutott, bár neki már 18km-tol elkezdett fájni a sarka szóval ő inkább vegighuzta magát a pályán. De nem adta fel, ami néha nehezebb, mint maga a teljesítés! Aztan mikor visszatértünk a szallasra, akkor tudtuk megnézni az eredményeket. A 35-39 ėves korosztályban 1., összetettben 5. lettem a női mezőnyben. Nagyon meglepett, hogy ennyire elől végeztem, de nagyon boldog voltam. Különösen azert, mert tényleg a végéig nyomtam, és az utolsó 2 női versenytarsamat már közel a 40km-hez sikerült megelőzni, egyszerű, "tartsd a tempó" taktikával. Következő verseny Salzburg terep félmaraton, ami a turistaskodasrol fog inkább számomra szólni.