Before

A túra szombaton volt, de mivel elég korán kellett volna indulni Kabalás cityből, Mátrafüreden aludtam már pénteken. Tornyos Panzió, jártam már itt. Mátrafüred központ, épp a busz"állomás" előtt, ahonnan másnap reggel indultam Mátraházára, a Kékes 10x TT rajtjába.

Út a rajtba

Volán busz, pontos menetrend, kedves utastársak. Elég sok túra arc ült vagy állt a buszon. Mátraháza busz"állomás" (a sofőr kijavított, mikor buszmegállóként aposztrofáltam...) leszállás és séta a túra arcokkal a rajtba. Ott gyors regisztráció (kitöltöttünk felelősség vállalási papirost, megkaptuk a nyakunkba a bilétát) és indulás.

Útvonal jelölés

Kövesd a KÉKET.

1.

Egy kör - amiből akár 10-et is lehetett VOLNA teljesíteni - 7 km és 350 M szint emelkedés. Az első ilyen ismerkedős-, pár fotó készítős volt. Az eleje egész jól futható volt. A talaj az fagyott sár volt lényegében. Olyan 1,5 km után jöttek már belegyaloglós részek. Kékestetőhöz közeledve pedig megjelentek havas részek. Ebben a körben végig sütött a nap. Kékestetőn volt egy ellenőrző/igazoló/frissítő pont. Kaptunk egy kitűzőt és lehetett - VOLNA - enni inni. De én csak tűztem aztán tűztem. Lefelé az itiner szerint a műúton kellett menni és így is lett. Ebben a körben ennek még nem is volt jelentősége, de később igen. Leértem vissza Mátraházára tehát a rajtba. Ott szintén igazolás, hogy ott jártam (itt lyukasztásos volt a módszer) és irány a 2. körre.

2.

Az útvonal már ismert. Az eleje jól futható, de a napsütés már kezdte megolvasztani a lefagyott sarat, szóval azért sarasabb volt. De mivel be voltam már melegedve, jól haladtam, szerintem jobban mint az első körben. Inni is folyamatosan ittam, éreztem hogy kell ám. Kékestetőn kezdett leszállni a köd, de nem volt vészes még. Ellenőrző ponton kitűző - bácsi szerint úgy mutogattam a bilétám mint vmi F.B.I. ügynök, cuki volt - majd ittam egy pohár izo- (BioTech-es volt, amitől nekem mostmár tudom, fáj a gyomrom) és irány le. Na a leszálló köd miatt a kövek- és a lejárkált részek kezdtek csúszóssá válni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy sikerült dobnom egy könyök/vállal tompított hátast. Vállam éreztem ott akkor jobban hogy AUUU, de mint utóbb kiderült a könyököm nagyobbat kapott. Benne van. Meg aztán jött a műút szakasz. Leértem immáron második alkalommal a rajtba. Lyuggatás, egy pohár víz és irány a harmadik etap.

3.

Rutin. Mondanám, ha nem épp az előző körben zakkantam volna egy fincsit. Így árgus szemekkel figyeltem mi van előttem. De jól haladtam. Előttem volt egy futó srác, megpróbáltam rá felérni. Mikor utolértem elengedett, így továbbra is egyedül róttam az utat. A Kékestetőn már ez a tejköd volt mire ismét felértem. A kezem már annyira el volt fagyva, hogy a kapott kitűzőt csak a kesztyűmbe bírtam becsúsztatni. Lefelé jó ütemben mentem, eddig ez a lemenetel tetszett a legjobban. A műút már azért is a legjobb választásnak tűnt,mert szaporodtak ám a népek. Ment a kerülgetés, már felfelé is rendesen. Beérve a célba, oklevél, érem és szétfagyott de még így is jófej szervezők.

Szett

Salomon SenseRide 2 cipő, Lidl kompressziós zokni, Kalenji téli futó nadrág, Btwin kerékpáros felső, 2 db Kalenji téli futó felső, Quechua sál és kendő, Kalenji futó hátizsák, Kalenji futó kesztyű. Minden tette a dolgát. A kesztyűbe elfért volna egy Optonia kéz melegítő.

Tetszett és ez a 3 kör pont oké volt. A 4.-et már untam volna és a kéz-elfagyás miatt az élvezeti faktor is a 0 felé tendált volna, akkor meg mi értelme? Így viszont :-) lett.