Nagyon nagy élmény volt lefutni az 50km-t. Ráadásul minden kín nélkül. Ezért az 50km után 2 napra újra edzésbe is álltam, mert nem fájt semmim.

Első alkalomra persze nem akartam túltolni, 8km-t terveztem. 6 km-ig mintha egy normál reggeli futás lenne, semmi extra, mentem, ahogy jólesik. 6km-nel elkezdett fájni a jobb lábam talpèle. Ah' gondoltam, csak kell hogy legyen valami, csak 50km volt mögöttem, de gondoltam ennyivel megúszom, holnapra elmúlik.

Sajna nem múlt el, de azért csak erőltettem. Hol kevésbé (500 m után visszafordultam) hol jobban (hétvégén már 12km is ment fájdalommal). Voltam Oroszországban, ott semmi esetre sem akartam kihagyni az élményt, hogy a hirhedt orosz télben fussak.

Nagyon jó volt, de most fizetek érte. Be van dagadva a jobb lábam a bokám és a talpèlem körül, kicsit kék is. Magamnak köszönhetem, jöhet a türelem játék időszak. Addig erősítés, cardio (szobabringa, lépcsőzőgèp) nyújtás.

Égettem már így meg magam maraton után, akkor is megfogadtam, hogy a maraton az maraton, pihenni KELL utána. Hát akkor 50km után...

Az ULTRABAN nem csak a teljesítés a kihívás, az utána következő regenerálódást is tanulni kell.

Az orvosomhoz jövő évre van már csak időpont, így úgy döntöttem, addig inkább meggyógyulok :-) 

Hajrá mindenkinek aki most nem sérült és tud futni. Marha jó ám Nektek!