Pénteken munka után elindultam Tiszakeszire. Autópályán mentem, így bő 1 óra alatt odaértem. A Tiszakeszi Művelődési házban neveztem. Nagyon rendes volt a főszervező. Mindent türelmesen elmagyarázott, pikk-pakk megoldottuk a nevezést is. Aztán let's go a szállásra. Egy kis egyszerű apartman, de pihenéssel egybekötött lábfelrakásra kiválóan alkalmas volt. A tulajdonos szintén nagyon kedves volt. Megnéztem még a Tiszát , aztán tényleg pihi.
Ettem (csak zabot vízbe áztatva - a bevált recept ;-) ), mindent előkèszitettem másnap reggelre, néztem a Csizmaszár című műsort, a Szèlkakast, majd csucsu. Reggel már-már rutinszerűnek mondható készülődés. Nagyon ott voltam fejben. Nem kapkodtam. Pontosan tudtam mi szükséges. A rajtig gyalog mentem.
A rajt előtt közvetlen volt egy elég nagy zuhè. Szerencsére azonban 10:00ig, a rajtig elállt, így szárazon vághatunk neki a távnak. Tömegrajt volt. 5-10-21-42 km egyszerre indult. Mivel az ötösök iszkoltak rendesen, meghúzták a mezőnyt már az elején. Én is bekezdtem, de birtam, így nem fogtam vissza a tempót. A 10. km körül jött egy nagy zuhè, de futás közben már nem számított. Ha mozog az ember máshogy érzi. Nem zavart engem sem, teljesen ki tudom már zárni az ilyen külső tényezőket. (Főleg a Zawrat túra óta...).
 10km után nem csak a 10km-esek álltak meg, a 21 km-esek is más útvonalon mentek. Így a maraton maroknyi mezőnye szépen kirajzolódott a Tisza menti gáton, ahol innentől kezdve vègig zajlott a verseny. Bogár János természetesen elhúzott, vele a visszafordítók környékén találkoztam 2szer. Ő már jött vissza mikor én mentem. De 2. voltam, ráálltam a szokásos egyenletes tempómra és haladtam km-ről km-re. Az eső elállt, egész sokáig nem is esett már utána, az utolsó 10km-en kezdett újra szemerkélni. A szél 10- és 29km között szembe fújt, viszont a legnehezebben részen, az utolsó 10-12 km így már hátszelet kaptunk. Itt már azért mindenki túl volt 30km, a fáradtság óhatatlanul előjön. A nem-szembeszèl a lá hátszél üdvözítő volt!
Frissítés Tökéletes futóidő volt. Nem tikkasztó, nem fázós, pont jó (a vizes ruha is megszáradt útközben). Így a frissítés sem volt vészes, nem kellett annyit inni. Azért folyamatosan volt nálam egy fél literes víz. Azt kortyolgattam. 20 km-től kezdtem iszogatni a "maraton-mixemet". Gránátalma/kékszőlő lè, benne só, kávé, magnézium, C vitamin. 30km-nèl ittam egy 3000mg-os L-karnitint (felèt kilötyögtettem). A frissítő asztaloknál így még sem álltam. Az útvonal végig a gáton. Tiszta flow élmény volt. Pedig unalmas is lehetett volna, de mivel jól haladtam, ne volt se melegem és hidegem, jól voltam izomzatilag, gyomrilag, csak haladtam tényleg tiszta flowban.
Ami még nagyon feldobta az egész versenyt, hogy ott voltak a Szüleim! Bizonyos pontokra kijöttek (Tiszakeszi rajt, gát, Tiszapalkonya gát, cél). Felemelő érzés volt, hogy verseny közben többször találkoztunk. Ráadásul abban is segítettek, hogy a vizes palackot feltöltve hozták, így a majdnem ütéseket odaadtam nekik, Ők meg adták egy telit. A célba fordulva szamomra mindig minden lépés egy maraton után megható. Vegigfut az agyamon, hogy mennyit tettem bele és milyen jó, hogy ismét van eredménye, végig tudtam csinálni, immáron 5. alkalommal. 
3:20:25 a hivatalos időm, ami új egyéni maratoni rekord. Nagyon örülök neki, bár engem sosem az idő érdekel. Ezzel a női mezőnyben 1. lettem.
Nagyon jó hangulatú volt a verseny, hihetetlen családias hangulatban. Nagyon kedvesek voltak a szervezők, a tiszakeszii lakosok, a versenytársak.   Ezzel a 2018-ra tervezett 2 maratoni teljesítés pipa! Még ha egy kis újratervezést is igényelt ;-) Felkészül 2019!
