Rajtig
Hajnal 5 órakor indultam Bélapátfalvára. Előzetesben mindent bepakoltam, előkészítettem, így nyugiban tudtam elindulni. 7 körül értem a rajt helyszínére, a bélapátfalvai Bél-kő étteremhez. A regisztráció egy 206os Peugeot mögött felállított kemping asztalon történt. Imádom az ilyen valóban egyszerű, de nagyszerű dolgokat. Tiszta túrás feeling már az elején. Kaptunk itinert, bár előzetesen jól átnéztem az útvonalat. Nagy része a kék jelzésen haladt, így könnyen lehetett követni, a kék nagyon jól jelölt útvonal. Mind a felfestések, mind a táblák nagy segítséget és magabiztosságot adnak, hogy jó úton jársz. A túra érdekessége - már amennyiben ez az - hogy nem voltak klasszikus ellenőrző pontok, ahol pl. pecsételni kell, hanem rád van bízva, hogy arra mész. Igazából aki nem akarja bejárni az útvonalat, az minek is jön?!
Let's move
Első pont, ami meg volt jelölve, hogy érintsük az úgynevezett Katona-sírok volt. A kék jelzésen futottam, felfelé haladt az út folyamatosan. Volt benne 1-2 belesétálós rész, de mivel nem csúszott, nem volt dagonya, jól lehetett futni is sok helyen. A Katona-sírok elég egyértelmű volt:
Következő pont az"Őr-kő". Itt már volt benne egy kis piros-kèk útvonal váltás, de egyértelmű, nem elkavarós. A látvány az Őr-kőről megütötte a WOW kategóriát:
Utána már lényegében a Bél-kő mellett elhaladva ment le az út Bélapátfalvára. Na azért egyszer sikerült elbizonytalanodnom. Egy elágazásnál hiába ott volt a tábla hogy Bélapátfalva jobbra, furcsa volt, hogy felfelé kell menni, ezért haladtam tovább lefelé. Ott meg az volt a furcsa, hogy sárga bicikli jelzésre nem emlékeztem, hogy érinteni kellett volna. Szerencsére pont jött egy erdész, megkérdeztem merre az arra, és csodák csodája, amerre a tábla mutatta... No comment. A célban még nem volt nyitva az étterem, így a teraszon kaptam le a vizes felsőt és vettem át a szárazat. Teljesítmény túra volt ez vagy mi, ilyen apróságokon már nem akadok fenn. Aztán szegény szervező azon sopánkodott, hogy még nincs kész a babgulyás. Mondtam neki, hogy ezen aztán igazán ne izgassa magát, nem sok kárt tettem volna benne amúgy sem. Annyira korrekt volt, hogy a nevezési díj egy részét is visszaadta. Még aztán az oklevelet meg a kitűzőt, ami szintén ilyen túrás cukiság:
Frissítés
Nem frissítettem. Nem ettem, nem ittam ami így túrán oké, versenyen sosenem tennék ilyet. Biztos ami zicher volt nálam víz is meg gélek, de ők is csak végig élvezték az utat. Nem fogytak.
Gönc
Kalenji hátizsák, Kalenji futó nadrág, Salomon SenseRide 2 cipő (jól tapadt ahol kellett a lefeléken, jól csillapított az aszfaltos részeken, nem fázott benne a lábam, meg vagyok vele elégedve), Kalenji kompressziós szár, Lidl futó zokni, Btwin kerékpáros felső, Kalenji téli hosszú ujjú felső, Kalenji futó szélkabát, Kalenji futó kesztyű, talán Aldi-s síkesztyű, Optonia kéz melegítő, 2 Btwin kendő egy fejemre egy az arcom elé. Mikor kiszálltam a kocsiból -7 fokot mutatott... De tény, hogy beöltözötem. Nem is fáztam.
Időjárás terepviszonyok
Hideg volt, de száraz hideg. A hegyekben nem volt köd, néha a nap is előbújt. Szép téli idő volt. Így a terepviszonyok sem voltak extrémek, sőt. Semmi különös nem volt. Nem csúszott, nem volt sár, kircsi volt.
És végül
A 15,7km túrát azért szokásomhoz híven sikerült 18km-rel befejezni, de nem bántam. 660 m körüli szint volt az útvonalban. TETSZETT
